Egyre közelebb jutok álmaim pékségének megnyitásához

Egészen általános iskolás korom óta érdeklődtem a sütés és a cukrászat iránt, éppen ezért nagyon sokszor sütöttünk együtt anyukámmal. Akár egy finom süti, friss házi kenyér, vagy pogácsa elkészítéséről volt szó, én mindig jó tettestársnak bizonyultam. Gimnáziumi éveim alatt nyaranta dolgoztam pékségben és cukrászdában is, hogy minél több tudást szedhessek magamra. Megtanultam én is elkészíteni házilag a saját kenyeremet, kalácsomat és pitéimet.
Ez a sütőszenvedély ráadásul felnőttkoromra sem hagyott alább.
Ma is gyakran előfordul, hogy ha hazalátogatok, akkor anyukámmal együtt sütögetünk a régi szép idők emlékére. A barátaimnak is mindig házi péksüteményekkel kedveskedek karácsonykor. Ez már egyfajta hagyománnyá, megszokásommá vált, és a barátok is mindig nagy örömmel fogadják a finomságokat. Éppen az egyik barátom tanácsolta, hogy érdemes lenne elvégeznem egy pék képzést. Nem is tartottam rossz ötletnek, mivel a sütés már régi kedves hobbim, és a szabadidőmet legszívesebben ezzel töltöm. Imádom látni a boldog arcokat, amikor beleharapnak a friss, puha és meleg süteményeimbe.

És miért ne okozhatnék ilyen kellemes élményeket a családomon és a barátaimon kívül idegen embereknek is? Bár már valóban sokat tudok a sütésről, és van tapasztalatom, még mindig tudok újat tanulni. Éppen ezért végül tényleg jelentkeztem olyan pék tanfolyamra, amit most még munka mellett is tudok csinálni. Élvezem, hogy új módszereket, recepteket tanulhatok el olyan emberektől, akik már évtizedek óta ezzel foglalkoznak, és a szakma mesterei. A célom az, hogy néhány éven belül saját látványpékséget nyithassak a szülővárosomban, ugyanis valahogy ott még nem nagyon vannak olyan pékségek, ahova szívesen be is ül az ember a reggeli kakaós csiga mellett egy kávét is meginni. 

Olyan helyet szeretnék majd létrehozni, ahova nem csak a reggeliért szaladnak be munka előtt, vagy pár darab kifliért munka után, hanem egy olyan kényelmes, dekoratív teret, ahol barátok beszélgethetnek egy finom túrós batyu vagy pogácsa mellett. Kedves, franciás, vidéki hangulatú helyet szeretnék leginkább. A pékség dizájnja mellett az ott készülő péktermékek minőségére is nagy hangsúlyt szeretnék fektetni. Jó minőségű alapanyagokból, friss, helyben sütött ennivalót szeretnék árulni, ami nem csak finom, de lehetőség szerint egészséges is. Alapelvem, hogy csak olyat adok el másoknak, amit én magam is szívesen és jóízűen ennék meg.

Persze tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen vendéglátóhely létrehozása és üzemeltetése nem kis feladat, és rengeteg tervezéssel és költséggel jár. Éppen ezért nem is várom, hogy a pék kurzus elvégzése után azonnal bele tudjak vágni, és 1 éven belül már kulcsrakészen ott álljon előttem a saját kis pékségem. Egyelőre csak minél több szakmai tapasztalatot szeretnék szerezni, félretenni némi pénzt, és tervezgetni, hogy mit és hogyan vigyek véghez. Szurkoljatok, hogy összejöjjön a nagy terv!