Hajnali kelesztés és egy üvegcse levendula a polcon

Hajnalban a konyha még hideg, a kovász viszont langyos és él. Megnyomom az ujjammal, és visszarugózik, ahogy kell. Ilyenkor szeretem a legjobban ezt a munkát, amikor a ház még alszik, és csak a tészta meg én vagyunk ébren. A liszt szaga belengi a helyiséget, a régi gáztűzhely halkan kattog, ahogy melegszik. Tizenkét éve kelek így, és még mindig nem untam meg.

A pékséget a nagyanyámtól örököltem, vele együtt a recepteket is. Rozskenyér, magvas cipó, néha egy kis dió a tésztában. Mindent kézzel dagasztok, mert a gép nem érzi a tésztát úgy, ahogy a tenyér. A vendégeim tudják, melyik nap mit sütök, és reggel hétre már sorban állnak. Nincs ennél szebb visszajelzés.

Egy hajnalon, dagasztás közben jutott eszembe, hogy a konyhám illata nem csak a kenyérről szólhatna.

Az úgy kezdődött, hogy a kávé mellé mindig gyertyát gyújtottam, de a boltiak fojtó, mesterséges szaga elnyomta a frissen sült cipóét. Megijedtem, hogy a vendégek a kenyér helyett a vegyszert érzik. Elkezdtem keresgélni valami tisztább megoldást, és egy ismerős pékasszony, akivel vásárokban szoktunk találkozni, súgta meg, hová érdemes néznem. Ő rendelt ott korábban, és meg volt elégedve.

Felírtam egy cetlire a pipereporta.hu címét, és aznap este, miután bezártam, leültem a géphez. Sokáig nézegettem a kínálatot, mert nem akartam mellélőni. Végül a 100%-os tisztaságú változatokra esett a választásom, mert ezeknél le volt írva, hogy gázkromatográffal vizsgáltak, és kozmetikai termékekben is használhatók. Nekem ez a tisztaság számított, hiszen élelmiszer közelében dolgozom. Itt találtam meg, amit kerestem: https://www.pipereporta.hu/spl/450267/Illoolajok-100-tisztasagu

Levendulát rendeltem először, mert az nyugtató, és tíz milliliteres üvegcsében jött, pont amennyi egy próbához kell. A rendelést délután adtam le, és kiderült, hogy a feldolgozás náluk egy-két munkanap, úgyhogy nem kellett sokáig várnom. Pár nap múlva meg is érkezett a csomag, és emlékszem, hogy a kötényemben futottam érte az ajtóhoz, kezemen még liszttel. Óvatosan csavartam le a kupakot a pultnál, és egy tiszta, mezei illat csapott meg. Semmi tolakodás, csak a levendula, ahogy a nyári réten érzi az ember. A férjem is bejött a konyhába, beleszagolt a levegőbe, és megkérdezte, mi ez a jó szag. Akkor tudtam, hogy jó helyen kerestem.

Azóta egy pár cseppet a takarítóvizembe teszek, amivel a pultot mosom le záráskor. Reggelre a konyha úgy fogad, hogy a levendula és a kovász összeér, és ez a kettő meglepően jól megfér egymással. A vendégek is megérzik, többen mondták már, hogy itt valahogy nyugodtabb a légkör. Egy idős törzsvásárlóm szerint olyan, mintha a nagymamája kamrájába lépne be.

Később vettem teafát is, azt a kéztörlőm öblítővizéhez használom, mert tisztább érzést ad munka után. Ezek az illóolajok lassan a hétköznapjaim részévé váltak, anélkül hogy terveztem volna. Nem nagy dolgok ezek, csak apró kis fogások, amik kellemesebbé teszik a hajnalokat.

Ami a pipereportánál tetszett, hogy nem éreztem magam elveszettnek a kínálatban. A kiszerelések jól látszottak, a leírások érthetők voltak, és nem kellett szakképzettnek lennem ahhoz, hogy eligazodjak. Egy lisztes kezű pékasszonynak ez sokat számít. Azóta is innen pótolom, ha kifogyok.

Néha elgondolkodom, milyen érdekes, hogy egy kovászból induló hajnal végül egy üvegcse levendulánál köt ki. Pedig összetartoznak. A kenyér a kezem munkája, a kis illat pedig a lélek pihenése a sütés mellett. Ha valaki kérdezi, hová járok ezekért, mindig a pipereporta nevét mondom, mert ott akadtam rá arra a tisztaságra, ami egy pékség konyhájába is bátran beengedhető. Holnap megint hajnali négykor csörög az óra, langyos lesz a kovász, és a polcon ott vár a kis üvegcse. Így kerek ez az egész.